Egyre hangosabbak, és szaporábbak a sóhajai, miközben lejjebb haladok, egészen kulcscsontjáig. Megkeresem pólója alját, kicsit felhúzom, és finoman elkezdem simogatni a csupasz bőrfelületet. Megállítja a kezeimet, és hely cserés támadást végez. Miután már ő került felülre ugyanazt kezdi el csinálni mint én: először óvatosan puszilgatja a nyakam, majd elkezd simogatni. Megszabadítom a pólójától, és messzire hajítom azt. Elkezdi kigombolni a nadrágomat, és - egy kis segítséggel - sikerül is lerángatnia rólam. Ismét fordít a helyzetünkön. Nem igaz, hogy ennyire nem bír nyugton maradni!! Felül velem együtt, én pedig leveszem a pólómat. Kookie újra megcsókol, közben a hátam mögé nyúl, és kikapcsolja melltartómat, majd azt is elhajítja a többi ruhadarab mellé. Kicsit elpirulok, ahogy végigmér.
- Semmi okod elpirulni - tűri hajamat a fülem mögé - gyönyörű vagy!
Átölelve nyakát, magamhoz húzom egy újabb forró csókra. Lefordít az ágyra, feláll, majd leveszi a farmerjét, és ezzel együtt az alsóját sem hagyja magán. Visszafekszik lábaim közé, és ismét a nyakamat bombázza, édes csókjaival. Beletúrok fekete tincseibe, és felhúzom magamhoz egy csókra. Közben sikerül neki megszabadítania engem az utolsó rajtam levő ruhadarabtól is.
- Második fiók... - lihegem neki. Érti, hogy mire gondolok, úgyhogy gyorsan kinyitja a fiókot, és kikapja belőle az utolsó kis zacskót. Hallom ahogy felbontja, ezután 2 pislogok, és már bennem is van. Egy nagyot sóhajtok mikor először belém hatol. Mivel elég régen voltam már pasival, először egy kicsit furcsa, de hamar elmúlik ez az érzés. JungKook lassú, és határozott mozdulatokkal kezd, de mindig gyorsít egy kicsit a tempón. Direkt ki akar szúrni velem, mert nem hagyja, hogy végre beteljesülhessek. De végül úgy dönt, hogy már ő sem bírja tovább, úgyhogy ugyanabban a gyors tempóban mozog. Érzem, hogy egyszerre megyünk el. Kihúzódik belőlem, majd ledől mellém. Pihen egy kicsit, majd feláll, és kidobja a használt óvszert. Vissza fekszik mellém, és betakar minket. Karját fejem alá rakja, és úgy alszunk el.
Reggel egy kis fejfájásra, és a telefonom csörgésére kelek. Látom, hogy ChanHee keres. Először kinyomom, mert nem akarom, hogy Kookie felébredjen. Felveszem azt a pulcsit amit még ChanHeetől kaptam, meg egy bugyit, és a telefonommal együtt elhagyom a szobát. Visszahívom ChanHeet, és közben főzök egy kávét.
~ Jó reggelt, napfény~ - köszön dallamosan a telefonba ChanHee.
- Neked is. Mi a szitu?
~ Nem sok. Éppen itt ülök a "kávézónkban", és rád gondoltam - erre elmosolyodok.
- Hogy hogy ott vagy? - érdeklődöm.
~ Csak beugrottam, nem sokára megyek Heihez, a munkahelyére.
- Ha esetleg unatkoznál hívjál fel - cukkolom.
~ Miért unatkoznék? - kérdezi kicsit nevetve.
- Egy fodrászatban mit tud csinálni az ember, ha éppen nem ott dolgozik, vagy azért ment, hogy megcsinálják a haját?! - teszem fel a költői - legalábbis annak szánt- kérdést.
~ Elfogom tudni foglalni magam. Majd meglátod.
- Rendben, Lee ChanHee, ahogy érzed - régen is imádtam a teljes nevén szólítani - Később beszélünk. Bye~ - éééés bontom a vonalat. Visszalopózok Kookiehoz a szobába, és visszabújok mellé, mire elkezd mocorogni.
- Jó reggelt, Kookie - mosolygok rá.
- Neked is - fogja meg a fejét.
- Na, mi van?? Csak nem másnaposok vagyunk - nevetem ki.
- Ne mond, hogy neked semmi bajod annyi pia után!
- Én ezt elintéztem egy kávéval - mosolygok rá - Elmegyek fürdeni. Lehet, hogy neked se ártana. Talán felébrednél - ezzel ismét a szobában hagyva Kookiet átmegyek a fürdőbe, felkötöm a hajam, leveszem a ruháimat, és beállok a zuhany alá. Pár perc múlva hideg kezek ölelik át a derekamat. Majd a hideg kezek tulajdonosa egy puha csókot hint a nyakhajlatomba.
- Nem pontosan így gondoltam a fürdést, de mindegy.... - hátra hajtom a fejem, ezzel jelezvén, hogy csinálja újra az előbbit. Szerencsére ismét veszi a célzást, és tovább puszilgatja a nyakamat. Elnyúlok a tusfürdőért, pontosabban elnyúlnék, mert JungKook megelőzött. Nyom egy keveset a kezébe, majd végig keni a testemen. Miután minden porcikámat bekente beállok a folyó víz alá, és lemosom magamról. Közben JungKook megtalálta a férfi tusfürdőt, és ő is megfürdött. Kilépve a zuhanyból először magamra tekerem a törülközőmet, majd Kookienak is keresek egyet. A derekára köti, majd utánam jön a szobába, és felöltözik. Hozhatott volna magával ruhát, bár a fene se tudta, hogy így alakul.
- Kérsz valamit enni? - kérdezem tőle, miközben fésülködök.
- Nem, nem igazán kívánok most semmit....illetve... - huncut mosollyal rám néz - De nekem most már mennem kellene. Majd írok, jó? - idelép hozzám, és megölel, majd egy finom kis puszival jutalmazza ajkaimat.
- Rendben, ha haza szeretnél menni akkor menjél - rámosolygok, és elindulunk kifelé. Az ajtóban először kapok tőle egy csókot, majd mielőtt teljesen itt hagyna nyom egy puszit a homlokomra. Most akkor...mi...együtt vagyunk?? ....vagy??? Aiiish, nem tudom! Ha csak erre gondolok, úgy érzem, hogy elég nagy butaságot csináltam, de ha a tegnap estére gondolok....egyáltalán nem bántam meg. Jól éreztem magamat vele, és élveztem. Leülök a tv elé egy bögre kakaóval, és csak nézem a sok hülyeséget. Közben lassan anyáék is haza értek.
~ChanHee pov~
Nem sokkal azután, hogy beszéltem Yerimmel, el is indultam Heihez, a fodrászatba. Miközben idefele jöttem azon gondolkoztam, hogy tényleg mit fogok ott csinálni. Igaza volt Yerimnek, egy ilyen helyen az ember nem nagyon tud mit csinálni. Már másfél órája itt ülök, és azt nézem, hogy Hei mit csinál. Egész ügyes. Hei hátra megy, mert valami feltétlenül szükséges dolog kellene neki, addig felhívom Yerimet.
~ Na, mégse tudtad magad elfoglalni? ~ máris kezd cukkolni.
- Úgy tűnik..lenne kedved valamikor találkozni?
~ Ühüm. Mikor, hol?
- Mondjuk.....egy olyan 30 perc múlva, a kávézónkban közeli parkba.
~ Fél óra, és látlak. ~ ezzel bontja a vonalat. Meg se várva, amíg Hei vissza jön elindulok abba a parkba.
*Hei pov*
Egy kis hajlakk kellene, de elfogyott, úgyhogy hátra megyek. Miután megtaláltam a megfelelőt, visszamegyek, és folytatom tovább a munkát. Pár perc múlva feltűnik, hogy ChanHee nincs sehol.
- Az a fiatalember magával volt? - kérdezi a nő, akinek éppen csinálom a haját.
- Igen.. - felelem.
- Most ment el nem rég, telefonon beszélt valakivel. Szerintem egy nővel, de kitudja.. - ahha...szóval nővel.... Tuti, hogy akkor Yerimmel találkozik, eddig soha nem találkozott semmilyen nőneművel a kapcsolatunk alatt rajta kívül. De ha megtudom, hogy vele találkozik..
- Nem hívta esetleg a nevén az illetőt? - érdeklődöm.
- Nem, nem, semmi ilyesmi....de valami kávézót említett, pontosabban "kávézónkat". - igen.., ez Yerim.
~ChanHee~
Kicsit hamarabb érek oda, mint kellene, de szerencsére nem kell sokat várnom. 5 perc után megpillantom Yerimet, és az a póló van rajta, amit még én küldtem neki. Nagyon aranyosan áll neki. Köszönés nélkül jön ide, én pedig megölelem.
- Na, és merre menjünk? - kérdezi mikor elkezdünk sétálni.
- Leszoktál a köszönésről?? - kérdezem nevetve.
- Ez nem olyan, mint a cigi, hogy le lehessen róla szokni, szerintem, de egyébként én az ölelést köszönésnek vettem - magyarázza meg.
- Jól van, elfogadom amit mondtál - nevetek ismét, de most már vele együtt - Egyébként nem nagyon van ötletem, hogy hova menjünk. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova enni, ahova régen jártunk, vagy ilyenek.
- Nosztalgia??
- Így is hívhatjuk - mosolygok.
¤Yerim pov¤
Beszélgetve, és nevetve sétálunk egymás mellett, mikor valaki elkezdi ordibálni a nevemet. Hátrafordulok, és Kookie az.
- Sziasztok. Bocsi, csak nem tudtalak elérni, és megakarom kérdezni, hogy akkor találkozunk majd valamikor, meg hogy.... - és megállás nélkül elkezdett beszélni. Fo-lya-ma-to-san mondja. Mintha szegény ChanHee ott se lenne. Engem nem zavar, hogy beszél, az inkább, hogy szegény ChanHee meg csak itt áll mellettem, mint egy darab fa. Gondolom ChanHee megelégelte, hogy Kookie megállás nélkül beszél, és nem hagyja, hogy menjünk tovább, mert maga felé fordít, és elkezd közeledni felém..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése