2015. május 10., vasárnap

Love Again.. 2. rész

   Hosszú, egészen éjszakába nyúló e-mailezések közepette arra jutottunk, hogy még alszom rá. Szeretnék is vissza menni, meg nem is, mert jó lenne megint látni a szüleimet, fárasztó napok végén magamhoz ölelni édesanyámat, és hosszasan beszélgetni apukámmal. De nem szeretném itt hagyni New Yorkot, ez alatt a 4 év alatt annyira a szívemhez nőtt.
   Már hajnali 3 van, úgyhogy elmegyek lefeküdni. Eszembe jutnak édesanyám szavai az e-mailben, és nem tudok elaludni. Lehet, hogy rossz döntést hoznék azzal, ha vissza mennék, de azzal is rossz döntést hozhatok, ha itt maradok. Aiish, mi a fenét kellene csinálni? Nem akarom itt hagyni New Yorkot, se Shin Hyet, de hiányoznak a szüleim, hiányzik Korea, hiányzik Szöul, és Ő is hiányzik. Majd még reggel átgondolom. Igen, majd reggel, frissen és üdén.
   Az biztos, hogy reggel 10 van, de az, hogy én friss és üde vagyok az túlzás. Úgy érzem magam mint már aki napok óta nem aludt semmit, és most is csak kb. fél órát. Amilyen gyorsan csak tudom, összeszedem magam, és megpróbálok észhez térni. Előkotrászom a párnám alól a telefonom, és megnézem jött e új e-mail. Hát hogyne jött volna. Ismét anya írt, hogy döntöttem e már. Ja, igen..az út. Felhívom Shin Hyet, hogy ő mit gondol erről, mit tenne a helyemben.
   - Haló! - szólok bele a készülékbe.
   - Szia! Mondjad, mi a helyzet? - szól bele csámcsogva, ez nem lehet igaz.
   - Képzeld, tegnap kaptam egy e-mailt anyától.
   - És? Mindig szokott írni.
   - Igen, de most azt szeretné ha vissza mennék hozzájuk - fújom ki hangosan a levegőt - És, szeretnék vissza menni - mondom ki végül.
   - Akkor.. itt hagysz??
   - Hát, most egy kis időre sajnos itt, de hamarosan vissza jövök, megígérem!! - mosolygok, hogy hallja, biztosan igazat mondok.
   - Remélem is!! - fegyelmező a hangja - Mikor akarsz vissza menni?
   - Minél hamarabb, úgyhogy a segítségedet szeretném kérni. Nehéz lenne egyedül összepakolni... - kíváncsi vagyok vajon mit fog mondani.
   - Megpróbálok foglalni neked, és utána átmegyek, hm? - imádom mikor az "oké" helyett csak  hümmög, olyan kis aranyos.
   - Rendben - fülig ér a szám - Siess!!! - ezzel véget vetek a beszélgetésnek. Ahogy körül nézek a lakásban összefut a könny a szemembe. Hiányozni fog ez a lakás, a zajos utca, és Shin Hye állandó zabálása. Nem lesz majd aki hajnalok hajnalán ráfeküdjön a csengőmre, mert ő éppen éhes, és nem akar otthon egyedül enni. Gyorsan írok anyának, de mivel nem tudom, hogy Shin Hyenek mikorra sikerül jegyet foglalnia, ezért nem mondok neki semmi konkrétat, csak annyit, hogy haza megyek. Előveszem mind a két bőröndömet, és elkezdem összeszedegetni a kis emlék tárgyaimat. Szépen elhelyezem őket az egyik bőröndben, a biztonságuk érdekében még pukkanós fóliával is "betakarom" őket.
   Fél óra múlva az emléktárgyas bőröndöm tele is van, és Shin Hye is megérkezik.
   - Jöttem, ahogy csak tudtam! - lihegi mikor beengedem a lakásba - Pont jó, hogy már el is kezdtél pakolni, mert keddre találtam neked helyet. Remélem ez megfelel, ennél korábbi nem volt.
   - Persze, teljesen jó, mert így legalább lesz még 1 napom ha esetleg még szeretnék valamit elintézni - és..teljes csönd. Fura, kicsit kínos csönd ül közénk, csak nézzük egymást, és nem nagyon tudunk mit mondani a másiknak.
   - Na, akkor pakoljuk be a ruháidat! - felpattan, majd bemegyek a hálóba. Utána megyek, és szépen elkezdjük kiszedegetni a ruhákat, újra összehajtjuk őket, és mehet is bele a bőröndbe. Miközben pakolunk folyamatosan beszélgetünk, és az elmúlt 4 év emlékeit idézzük fel.
   - Pakolás után van kedved megnézni egy filmet? - dobom fel az ötletet egy hosszú röhögő görcs után, amit egy emlék váltott ki mindkettőnkből.
   - Ahha, és mi lenne ha rendelnénk pizzát? - ismét a kaja.
   - Neked nem létezik semmi más csak a kaja? - kérdezem nevetve.
   - Most miért? Valakit az éneklés tesz boldoggá, valakit a bélyeg gyűjtés, engem meg az evés. Nem értem, hogy miért zavar ez téged - nem is értem, végülis teljesen logikus - És téged mi tesz boldoggá? - na ezzel a kérdéssel most meglepett, és meg is fogott. Hmmm.... mi tesz engem boldoggá??
   - Nem is tudom.. - gondolkozok el - ..talán az, hogy itt vagyok - és még boldogabb lennék ha Ő is itt lenne.
   A délután egész kellemesen telt. Előkerestük a fotóalbumomat, amibe kiskoromtól kezdve egészen mostanáig gyűjtöttem a képeket. Egészen jókat virultunk, hogy hogy néztem ki régen, és hogy milyen cikis képeket sikerült készítenünk együtt az itt töltött éveim alatt. Este - a megbeszéltekhez híven - megnéztünk egy filmet, és persze pizzát is rendeltünk. A filmnek egészen későn lett vége, Shin Hye be is aludt rajta. Nem akartam felébreszteni, úgyhogy csak hoztam neki egy takarót, és hagytam had aludjon.
   Becsoszogok a szobába, és levettem magam az ágyra. Shin Hye jól leszívta az energiámat, úgyhogy egész hamar álomba szenderülök én is.
   Hatalmas csörömpölésre, és iszonyatos fejfájásra kelek. Gyorsan kipattanok az ágyból, és megkeresem a hang forrását. Nem meglepő, hogy Shin Hye ügyetlenkedik a konyhában, amit 2 poharam, 1 bögrém, és 1 kancsóm bán.
   - Én...én csak.. reggelit akartam csinálni - mentegetőzik lesütött szemmel. Sóhajtok, és vetek rá egy mosolyt.
   - Semmi baj, de legközelebb jobban figyelj oda - mivel látja, hogy nem haragszom óvatosan vett rám egy mosolyt - Na, gyere, takarítsuk fel.
   A mai nap is hihetetlen gyorsasággal suhant el, és ismét kimerülten fekszek az ágyamban, és anyával e-mailezek. Aranyos, alig várja már, hogy haza érjek hozzájuk. Én is várom már nagyon, de rossz lesz elbúcsúzni Shin Hyetől. De, megígértem neki, hogy majd visszajövök, és be is fogom tartani. Remélhetőleg nem egyedül..
   Elég későn kelek fel, ahhoz képest, hogy nem sokára indul a gép. Gyorsan leellenőrzöm, hogy biztosan bepakoltam e mindent. Telefon nálam van, a pénztárca is, a jegy a kezemben, azt hiszem MEHETÜNK! Fogok egy taxit, sietve berakom a bőröndöket a csomagtartóba, és már indulunk is. Kiszállok, és megpillantom Shin Hyet. Segít kiszedni a bőröndöket, és megvárja amíg felszáll a gépem. Könnyes búcsút veszünk egymástól.
   - Amint odaértél írjál, és küldjél egy képet! - szipogja.
   - Így lesz! - még utoljára megölelem, és elindulok a folyosón. Az ablak mellett ülök, és nem ül mellettem senki. Mielőtt még felszállunk írok egy SMS-t anyának. Egy hirtelen ötlettől vezérelve kikeresem a nevét. Lee...Chan..Hee. Írok neki egy SMS-t: "Képzeld, haza megyek!" Először nem merem neki elküldeni, mert hát mégis csak eltelt 4 év mióta utoljára beszéltünk. Végül veszek egy nagy levegőt, és rákattintok a küldésre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése