2015. május 9., szombat

Love Again.. 1. rész

...Ma reggel is, mint minden szombat reggel, előveszem a leveleit, és újra, mint minden szombat reggel könnyekbe fulladva elolvasom őket. Ilyenkor mindig eszembe jutnak az együtt töltött idők, hogy mennyit hülyültünk együtt, hogy mennyi mindent megéltünk már együtt. És ilyenkor az is mindig eszembe jut, hogy talán vissza kellene menni Szöulba, és talán fel kéne keresnem...de nem igazán lenne hozzá bátorságom. Mi van ha már nem akar látni, vagy lehet, hogy már teljesen elfeledkezett rólam, kitörölt az emlékezetéből, mintha soha nem is lettem volna. Biztosan haragszik rám amiért nem válaszoltam a leveleire, de túl nyuszi voltam hozzá. Féltem, hogy akkor megint úgy fogok érezni, mint amikor ott hagytam 4 évvel ezelőtt. De..lehet, hogy mégis csak válaszolnom kellett volna, mert akkor most nem lenne ekkora csomó a torkomban, akányhányszor elolvasom ezeket...
   Valamelyik eszement ismerősöm vagy szomszédom azt hitte, hogy a csengőm az amin támaszkodni kellene, és amint kimegyek tájékoztatom róla, hogy: a csengőm nem egy korlát, amit végig fogni (ez esetben nyomni) kell. Felkelek a nagy papír halmaz közepéből, és az ajtóhoz battyogok.
   - Mit gondolsz magadról, ki vagy te, huh? Mi az, hogy az első számú, ismétlem, a no.1 barátnődnek nem nyitsz rögtön ajtót?? - mérgesen ront be hozzám a - hogy az ő szavaival éljek - no.1 barátnőm, akit én lököttnek, mások Shin Hyenek hívnak.
   - És te mit gondolsz magadról, te ki vagy, hogy korán reggel itt nyomod nekem fél óráig a csengőt, mint egy lökött??!! - mondtam....
   - Jó jó, inkább váltsunk témát... - telleget a kezével, a másikkal pedig már könyékig benne van a hűtőmben. Imádom, hogy igazából nem is magamnak vásárolok, hanem neki.
   - Ízlik a joghurt italom? - kérdezem tőle, azt gondolva, hogy majd a hülyéje észre veszi, hogy jó lenne ha nem pusztítana el mindent a hűtőmből.
   - Ja, tök jó. Vehetnél ilyet máskor is - hm... Mielőtt újra jól meghúzná az üveget szét néz még a konyhában, hátha talál még valamit ami ehető.
   - Hogy hogy nem vagy munkában? - leülök, és remélem, hogy ezzel a kérdésemmel kizökkenthetem a kaja radar üzemmódjából.
   - Beteg vagyok...úgyhogy ápoljál engem, Unnie!!! - nyavalyogva kezdi ráncigálni a vállam, miközben a szájából kilóg a reggelimnek a fele.
   - Yaaa!! Nincs neked semmi bajod, jó lenne ha elmennél dolgozni, ahelyett, hogy még a spájzom tartalmát is felfalod.
   - Van spájzod??????? - és azzal ott is hagy a konyhában, nagy keresésbe kezdve a nem létező spájzom után. Amíg lefoglalja a spejz keresés visszapakolom a leveleit a hozzá tartozó borítékokba, és elrakom a fiókba. " Vajon mi lehet most vele?.."  Shin Hye szomorúan kullog be a szobámba.
   - Te...te..hazudtál nekem!! - letörve dobja le magát az ágyamra - Nincs is spájzod.... - hjajjj, csak kuncogva rázom a fejem, nem értem, hogy gondolhatta, hogy van spájzom, hiszen kb. jobban ismeri a lakást mint én, mert mindig kaját keres.
   - Gyorsan átöltözök, és utána elmegyünk sétálni? - a "séta" szó hallatán ugyanazt a reakciót produkálja, mint a "kaja" szó hallatára, vagyis erre is felcsillan egyből a szeme. Már gyorsan szalad is, hogy felvegye a cipőjét.
   - Lent megvárlak, Unnie!! - kiabálja be, aztán egy ajtó csapódás, és már ott sincs. Oda libbenek a szekrényem elé, hogy keressek magamnak valami utcai megjelenésre alkalmas felszerelést. Miközben keresgélek a pólók között kezembe akad az a pulcsi amit még egyszer a születésnapomra küldött. Belebújós, kapucnis...olyan...teljesen én vagyok. Gyorsan belebújok, kezdek valamit a hajammal, és már suhanok is le.
   - Csoda, hogy le értél. Siessünk, már nagyon éhes vagyok!! - hát nem hiszem el ezt a lányt. Egyfolytában csak zabálna. És a leg felfoghatatlanabb számomra, hogy nem hízik semmit. Na mindegy, oda se neki, veszek neki valamit, legalább addig is csöndben van.

   Egész délután róttuk a köröket a Times Squaren, az összes kajás bódét végig kóstoltatta velem Shin Hye, de úgy összességébe nézve egész jó volt. :) Hazaérve gyorsan bezárom magam után az ajtót, csak úgy ledobom valahova a táskám, bekucorgok a kanapéra, és magam elé véve a laptopot meglepődve nézem, hogy új e-mailem érkezett, méghozzá anyámtól. Nem nagyon tartom vele a kapcsolatot, egy ici-picit haragszik rám amiért New Yorkba jöttem. Kikerekedett szemekkel olvasom, hogy mit írt. Ilyet még soha nem írt nekem az elmúlt 4 évbe..Azt szeretné, hogy vissza menjek Szöulba...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése